Kiskertem

Gondolom mindenki elültette a magokat a palántákhoz.  A tavalyi évben egy kicsit elkéstem a dologgal, aminek az lett a vége, hogy augusztusban azon imádkoztam, hogy még a rossz idő beállta előtt legyen termés. Idén viszont február elejére időzítettem a magok ültetésé. Tudom, vannak hardcore kertészkedők, akik már az újév első napjaiban föld alá rejtik kedvenc ültetni valójuk magjait. Gondolok itt főleg olyanokra, akik üvegházban nevelnek palántákat.

Visszatérve az ültetésre, elég sok módszert alkalmaznak:

• Az egyik, talán ez a legnépszerűbb, hogy hosszúkás virágládában két sorban szórják a magokat.
• A másik, hogy műanyag tálcában (amilyenben pl. a hipermarketekben a húst csomagolják, abból is a mélyebb fajta) szintén több sorban szórjuk el a magot. Ennek előnye, hogy az egész tálcára rá lehet húzni egy nejlon zacskót, így az egész úgy funkcionál, mint az üvegház. Magasabb lesz a páratartalom és ez jobban kedvez a magok, illetve csírák növekedésének.
• És van persze az, amit tavaly én is alkalmaztam. Egyszerűen ki kell csíráztatni a magokat két vattapamacs között, majd az életképesebb példányokat át lehet ültetni tejfölös pohárba. Ez akkor hasznos, ha bizonytalan eredetű, és/vagy kis mennyiségű maghoz sikerült hozzájutni.

Bármelyik módszert is alkalmazzuk, az az egy biztos, hogy ezekben a hónapokban néhányszor biztosan útban lesznek a palántázó edényeink, főleg ha folyamatosan próbáljuk nekik a ideális, napfényben gazdag helyet megtalálni. De ami talán a legfontosabb, hogy minden nap nézzünk rá egy kicsit a kis "jövevényeinkre". :)

Összeállt az ültetni való növények listája. van benne minden finomság. :)

Szóval a lista:

• amszterdami sárgarépa
• csípős étkezési paprika
• dughagyma
• fehér édes paprika
• hónaposretek
• hosszú petrezselyem
• korai saláta
• kukorica
• nyári saláta
• paradicsom
• patisszon
• spenót
• velőborsó
• vöröshagyma

Illetve van még egy zöldség, ami kísérleti fázisban van. Tavaly kaptam egy darab paprikaparadicsomot. Ez van az első képen. Szóval akkor, amikor kaptam, mielőtt megettem, félretettem a magjait. Aztán el is felejtettem, hogy vannak, de most megtaláltam a szekrény tetején, és megpróbálok életet lehelni beléjük. Elővettem általános iskolás emlékeimet a csíráztatásról. Egy fél napig beáztattam vízbe a magokat. Utána betettem őket két arctisztító vattapamacs közé, majd öntöttem rá egy kis vizet. Az egész tányért feltettem a akonvektorra az ablak alá. Amikor kiszáradtak a kicsikék, akkor újra nedvesítettem a vattapamacsokat. Pár nap alatt a kis magok kipattantak és megjelentek a csírakezdemények. Azért nem akartam a magokat rögtön földbe ültetni, mert kíváncsi voltam, hogy mennyi részük életképes. De az eredmény engem is meglepett. 43 db magból 8 db nem kelt ki. Ezután már csak az a feladat, hogy a kicsírázott magokat átültessem egy tejfölös pohárba.

Úgy néz ki, hogy most már az időjárás is úgy gondolja, hogy ideje tavaszodni. Ez pedig azt jelenti, hogy ideje megtervezni az idei zöldség-gyümölcs felosztást. Az az egy biztos, hogy kukoricát szeretnék, mert azzal lehet egy kvázi kerítést csinálni, és még árnyékot is adhat a kisebb növényeknek.

Már vannak ötletek, hogy mit ültessek:

• zöldborsó
• retek
• hagyma
• spenót
• patiszon
• és persze a csemege kukorica

A lényeg, hogy mivel nincs víz, így csak a valamennyire igénytelen növények jöhetnek szóba. Persze azért nincs minden veszve, mert a talaj alapból elég nedves, a duna közelsége miatt. És persze van arra lehetőség, hogy heti egy két alkalommal öntözzek kannából.

Mivel a wc elkészült, a terület alkalmas lett arra, hogy akár egy egész napot is kint legyünk a birtokon. Rögtön jött az ötlet is. Kellene csapni egy bográcsos kertipartit, főleg, hogy a születésnapom is aktuálissá teszi.

Mivel semmi nincs a telken és a legközelebbi ÁBC 3 km-re van, így egy kicsit nagyobb előkészítést igényel a mutatvány. Gyors számolgatás után sikerült egy szűk magot meghívni. Összeírtam, hogy mire lesz szükség.

A bográcsozáshoz nem ártana valami tűzrakó hely sem. Tervezek egyet, de most az idő rövidsége miatt egy ideiglenes megoldásra van szükség. Sikerült szerezni néhány kisméretű téglát, azokat körberakva pont megfelel a célnak.

Szóval már csak a bevásárlás van hátra, és kezdődhet a buli.

Megszületett az első épület a birtokon.

Persze nem ment minden simán. Az anyag egy kicsit kevés lett, így az üléshez nem maradt megfelelő anyag. Aztán eszembe jutott, hogy a pincében a lépcső alatt láttam egy konyhai munkapult darabot. Végigjártam a szomszédokat, hogy kié lehet. Sikerült is megtudnom, így elkértem. Egy kis méricskélés, hogy biztosan elég-e, mert volt rajta egy mosogató kivágás 97 cm-nél. Nekem viszont 96 cm kellett, így megnyugodtam. Örömömben elszaladtam a műanyagoshoz és vettem egy wc ülőkét. Ha más ilyen ülőlap van, akkor adjuk már meg a módját ...

Összeszerelés után a bátyám segített, így sikerült kifuvarozni az objektumot a célhelyszínre. Kijelöltük a helyét, majd ki lett ásva a gödör alatta. Ez után felállítottuk a budit és kezdődhettek az utolsó simítások. A felületkezeléshez angolvörös színű vastaglazúrt használtam, ami elég kellemes színt biztosít. Bár a szomszéd telkeken másoknál előfordul zöld színű építmény is, nekem ez a szín jobban tetszik.

Készül az árnyékszék! Nem, mint ha nem lehetne venni bármelyik fatelepen, de jobban esik az ejtőzés, akarom mondani pottyantás egy saját készítésű alkalmatosságba. Első lépésként körülnéztem az Interneten, hogy találok-e leírást. Legnagyobb meglepetésemre semmi nem volt. Lehet, hogy megtaláltam az egyetlen dolgot, ami nincs fent a neten. Leírás hiányában magam kezdtem el méricskélni az itthoni wc-t, hátha okosabb leszek. El is készült egy skicc, amiben nagy vonalakban benne volt a remekmű.

Következő lépés az volt, hogy meghatározzam, milyen anyagból legyen a budi. Sokfelé nézelődtem anyagár tekintetében, de próbáltam a legolcsóbból kihozni. A feladat adott volt. Kell csinálni négy keretet, amelyeket egymáshoz kell rögzíteni, majd a vázszerkezetet be kell borítani valamivel. A kereteket tetőlécből csináltam, abból is a Bramac fajtából, mert az vastagabb, mint a hagyományos. A borítás pedig korunk kedvelt építőtáblájából, OSB lapból van.

Már csak a belső kialakítás van hátra, és a festés.

Első körben sikerült kitisztítani  területet. Nem volt egyszerű munka de végignézve a földön, azt kell mondjam, hogy megérte. Eddig azért nem különbözött a szomszéd telektől, mert azon is hatalmas gaz volt, ezután pedig azért nem, mert a másik oldali telken egy kaszáló van, amit rendszeresen kaszálnak. Egy picit azért irígylem őket, mert amit én hosszú napok munkájával értem el, azt ők traktorral egy pár óra alatt.

Szóval úgy érzem, hogy ha a telek határába nem is, de ide az oldalra mindenképpen kitehetem a "PARLAGFŰMENTES OLDAL" logót. Ez egyébként eredetileg parlagfűmentes utca volt, de át kellett alakítanom.

Most, hogy már tiszta a terep, jobban látni, hogy melyik része mire alkalmas. Nagyjából négy kb. egyenlő részre lehet osztani a földet. Középen van egy kivénhedt cseresznyefa, ez már a rági időkben is referencia pont volt, így ennek használom én is. A cseresznyefától északra eső terület egyik fele füves, másik fele durvább gazos, bokros. A délre eső terület egyik fele szintén füves, a másik fele fás, bokros. Ha kocsival be akarok állni a telekre, akkor ezen a fás, bokros területen keresztül tudom megtenni.

Ezeken a részeken kell valami hasznos területeket kialakítani. De azt hiszem az első és legfontosabb dolog, ha hosszab időt akarok itt tölteni, hogy legyen egy rendes árnyékszék. :)

Fogy a gaz! Van itt minden, mi szem szájnak és szerszámnak ingere. Egy allergiatúrát lehetne rendezni. Persze az én dzsungelemben a gaz a legnagyobb öröm. Azt simán viszi a kasza. De csak tárcsával! Azzal viszont a kissebb bozótok is írthatók. Egész jól megy vele a móka. Szinte már élvezem is, ahogy dől a méteres ismeretlen növény, mint aratáskor a kalász. És hogy ne legyen akkora az öröm, van egy kis üröm is, amit a kipusztult málna szolgáltat. A gondozás végeztével ugyanis nem állt le a növéssel az aljas kúszóbabmálna. Ez úgy nyilvánul meg, hogy a töveknél sugár irányban a földön 2-3 méteres, megfásult málnavesszők vannak. Városi gyerek lévén sokszor még a fű kaszálása is kihívást jelent, hát még az ilyen eltévedt botanikumok. Ilyenkor egy megoldás van. Megfelelő irányú csapás a baltával. Látványra nem rossz, de úgy érzem később még bajok lesznek a bent maradt gyökerekből.

És akkor térjünk rá a kevésbé élvezetes részre. Ez pedig öreg fák árnyékában megbúvó cserjék, bokrok és facsemeték. Csak azt nem tudom, hogy kerültek oda. Más szakszerű munkával vért izzadva nevelgeti a kis fákat, itt meg valaki eldob egy magot és rögtön dúsan termő fa nő ki belőle. Ha eldobnánk egy csikket, lehet, hogy dohány nőne. Nem mondom, némelyik elég pofásan néz ki, de marhára rossz helyen vannak. A fő gond, hogy nem tudok beállni az autóval a saját földemre. Akkor már inkább hulljon a bokor. Is :)

Csak azt mondja meg valaki, hogy miért a csipkebogyóból van a legtöbb. Gondolom azért, mert az szúr legjobban, és annak vannak a legnagyobb tüskéi. Na mindegy. Úgy látszik ebben a munkában ez az, ami a későbbi élvezeti értékét növeli. Erre vettem erővágót, vagy mi a neve. A levágott darabokat összehordom egy kupacba, had száradjon.

Elérkezett a legsúlyosabb kérdés ideje. Mi legyen a telek profilja? Az alternatívák a következők:

• Teleültetem az egészet gyümölcsfával. Ez kb. egy sor fa lehetne.
• Ültetek valami bokros gyümölcsöt (málna, ribizli, josta stb.). Ebből megfér egymás mellett 3-4 sor. A hátrány, hogy a málna nagyon munkaigényes, viszont nagyon szeretem. És az sem mellékes, hogy mivel nincs a terület bekerítve, nincs minimális dézsmabiztos védekezési módszer sem.
• Hagyom az egészet füvesítve és lehet rajta mondjuk sátorozni.
• Egyes vélemények szerint cannabist kellene ültetni, annak legalább magasabb a felvásárlási ára, mint a málnának. És mivel a szomszéd telek tiszta gaz, valószínűleg fel sem tűnne. :)

Szóval azért az utolsó lehetőséget kizárnám. A megoldásnak kompromisszumosnak kell lennie, mert mégis csak jobb a több lábon állás.

De azt hiszem ráérek még ezen agyalni, mert először a dzsungelt kell felszámolni, ami a tájat borítja.

A történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor nagymamám halála után megörököltem egy darab földet. A telek besorolása eredetileg zártkerti indatlan volt, de az új besorolás szerint külterület. Azt hiszem. Szóval az eredeti definíció szerint a zártkert a település külterületének -nagyüzemileg nem művelhető- elkülönített része. Az egy dolog, hogy nagyüzemileg nem művelhető, de sorozatos örökléseknek hála hobbi szerű művelés is nehézkessé vált. A telek mérete 1150 m2, ami egy családi ház telkének is megállná a helyét. Viszont az elosztás miatt inkább tekepályának lenne alkalmas. Szóval a telek 5 méter széles, viszont 230 méter hosszú. Ebből kellene valami használhatót kihozni. Valamikor régen voltak benne gyümölcsfák és kb 150 méter hosszon 3 sor málna. Mára a gondozás hiányából adódóan nyoma sincs a málnának és már gyümölcsfák egy része is kipusztult.